Epológus
"A nevem Alexandra La Rossa.Egyesek Liwiskának emlegetnek.A Fekete tengeren zötykölődöm egy hajón.Elvesztettem anyám,apám,testvérem.Én Alexandra ki Ruténia szülötte megeszküszöm rá,hogy bosszút állok mindenkin akik csak egy szóval is ártottak a családomnak és nekem.Én Alexandra La rossa maga leszek a tűz,a pokol és a kín"
1.rész
1520 Fekete Tenger
1520-at írunk.Egykor azt hittem ebben az évben majd boldog leszek! De tévedtem.Távol vagyok a szereteimtől.Hogy is lehetnék boldog? Azt hittem ,hogy ilyenkor már Leo felessége leszek és boldogan élünk.De ez csak egy álom volt és álom is marad.Itt vagyok a Fekete tengeren.Elhurcoltak a falumból a tatárok.A hajón nagy csönd van.Mindenki várja,hogy egy kicsit ehesen.Röhej! Hogy bírnak ezek után még enni? Én egyáltalán nem akarok enni! Meg akarok inkább halni!A szüleim és a testvérem után menni a pokolba vagy a mennybe.Nem itt szenvedni az élők sorában.Vajon most hova visznek? Az élők között melyik pokol bugyrába? Egy ember hírtelen megszólalt én pedig odapillantottam.
-Ebéd! lányok ebéd! -kiabálta az egyik férfi a hajóról
Mindenki szépen felállt és odasétált,de én nem.Egy kedves lány ha jól emlékszem a neve Mária jött oda.
-Alexandra gyere!Még nem lesz baj! - erre a szavaira teljesen felháborodtam
-Mi az,hogy baj? -ordibáltam- az nem elég baj,hogy mind it vagyunk? -folytattam tovább torkom szakadtából a kiabálást
Az egyik férfi odajött és jól leszidott mert lármáztam.Mit képzel ez magáról?
-Idefigyelj! Inkább megköszönhetnéd,hogy milyen helyre viszünk! Ahol lehet,hogy valakinek maga lesz a MENNYORSZÁG! De ha te ilyen pofátlan és nagyszájú lány vagy neked a POKOL lesz! -a hangjában egy csöpnyi kedvesség se volt.
Aztán elment mert nekem egy tányér levest és utána lerakta mellém.
-Jó étvágyat kisasszony! -felelte gúnyosan
De én felemeltem a tálat és felálltam.Aztán szépen lassan ráöntöttem a fejére.
-Ez jár neked te féreg!- mondtam elégedetten
-Kötözéttek meg és addig ne engedjétek el amíg nem viselkedik rendesen!- szólt a társainak
Ők azonnal megragadtak és neki kötözttek egy farúdnak.Próbáltam ellenkezni de hiába erősebbek voltak nálam.Utána elkezdtem sírni de igazából senkit nem hatott meg.Csak sírtam még végül el nem nyomott az álom...